Tisztánlátás a Rózsadombon

Verőfényes, szép téli napon csöngettem be a Rózsadomb romantikusan kanyargó utcájában álló vöröstéglás házba. Talpig fehérbe öltözött, szimpatikus férfi nyitott ajtót. NYILAS MIHÁLLYAL, a Kiskunhalasról Budapestre költözött tisztánlátóval már rég megbeszéltük ezt a riportot, de csak most, másodszorra sikerült megvalósítani. A beszélgetés előtt a nappaliból nyíló félhomályos kis szobába invitált, ahol egy nagy asztalhoz ültünk le egymással szemben, hogy a riport előtt demonstrálja a tudását. A nevemet és az életkoromat kérte, és már sorolta is a valóban meglevő kisebb betegségeimet, majd az életemmel kapcsolatban néhány dolgot, melyek szintén megegyeztek a valósággal. Ezután a családtagjaim nevét és életkorát kérte. Róluk is sok, a valóságnak megfelelő tényt közölt. Még mielőtt a szkeptikusok esetleg azzal akarnák elütni a dolgot, hogy „Á, semmiség az egész, csupán a szemben ülő tudatalattijából olvassa ki az információkat!” Nos, erre két dolgot tudok megjegyezni. Ha így lenne, sem lenne kis teljesítmény, hiszen nem sokan képesek erre. Csakhogy olyan információkat is mondott, melyekről akkor nem volt tudomásom. Hazaérve rákérdeztem a családtagjaimnál, és kiderült, hogy igaz! A kis rövid demonstráció után ültünk le a csupafény nappaliban, ahonnan szép panoráma nyílik a városra.

- Hogyan lettél tisztánlátó és mikor?
- Bármilyen hihetetlen, a megszületésem pillanatára is emlékszem. Ahogy világra jöttem, az volt az első gondolatom, hogy én már jártam ezen a világon, már megint itt vagyok, és kezdődik elölről minden. Arra is emlékszem, hogy nem örültem ennek különösebben. Édesanyám négy és fél éves koromban halt meg, amit előre megláttam. Leesett egy kép a falról úgy, hogy a szög a falban maradt, és akkor láttam, hogy anyukám hamarosan meg fog halni, láttam holtan feküdni a koporsóban. Az volt az első tisztánlátásom. Akkor gondolkoztam el először azon, hogy mi vajon az élet értelme, és én vajon miért vagyok ezen a világon. Tulajdonképpen ez volt az első olyan eset, amikor előre láttam egy eseményt, ami a tisztánlátás fogalomkörébe tartozik.
- Mikor kezdted a tisztánlátó képességedet mások javára fordítani, azaz másoknak jósolni például?
- Olyan öt-hat éves lehettem, amikor megjelent nekem egy szellem, aki megmutatta Franz Bardon könyvét és azt mondta, hogy ezt kell megismerned, megtanulnod. Ez az „Igazi beavatás útja”, ebből kezdtem el később tanulni. A könyvből öt gyakorlatot sajátítottam el megfelelő szinten ezekkel naponta több órán keresztül foglalkozom ma is.
- A tisztánlátást harmadik szemnek is nevezik, beszélnél egy kicsit bővebben a tisztánlátásról az olvasók kedvéért?
- Először is nem értek egyek a harmadik szem elnevezéssel, mert a mai, igen magas fokú tisztánlátó képességemet kőkemény, sok-sok éves gyakorlás eredményeként szereztem meg. Az érzékszerveink használatához pedig nincs szükség több éves gyakorláshoz. Amikor leül velem szemben valaki, és róla vagy bárki másról elmondom, amit látok akkor nyugodt békés állapotban vagyok. Ilyenkor erősen él bennem a vágy, hogy lássam az információkat, de ha túlságosan erősen akarom, akkor viszont már nem működik a dolog. Ma volt itt nálam egy férfi, akinek hónapokkal ezelőtt megjósoltam, hogy egy reggel hatalmas robbanásra fognak ébredni. Azt is elmondtam neki, hogy az ő házukban nem okoz különösebb kárt a robbanás, csak a szomszéd felőli falon támad egy repedés. Ma elmesélte, hogy valóban felrobbant egy gázpalack nemrég a szomszédban kora reggel, amikor ők még aludtak. De ebben nem is az eset az érdekes, ezt csak példaként említettem arra, hogy minden esemény előre meg van írva. Én tévedhetek, mert nem vagyok Isten. Olvasni tudok a jövőben, amely sajnos, abszolút előre meghatározott. Az előre meghatározott jövőtől eltérően csak akkor történek a szabad akaratunknak megfelelően eltérő más, ha erősen fejlesztjük a tudatunkat. A vágyaink, az érzéseink, az érzékszerveink rabságában élünk, ezek vezérlik a döntéseinket. Ezért születnek sokszor rossz döntések, és ezért teljesül be a karmánk. Ha le tudjuk győzni a vágyainkat, melyhez igen fejlett tudati szintre van szükség, akkor van rá lehetőségünk, hogy ne az történjen velünk, ami előre meghatározott. A magasabb tudati szint elérésének egyik eszköze a gyakori böjtölés, amely eredményeként kifinomulnak az érzékszerveink. Én is gyakran böjtölök, több mint 14 éve vegetáriánus vagyok, az utóbbi években jobbára nyers koszton élek. De azért nem vagyok szent én sem, sok hibát követek el én is az életemben, néha türelmetlen és önfejű is vagyok.
- Egyesek szerint a tisztánlátók naponta csak egy-két órán keresztül használhatják különleges képességüket, mert erősen igénybe veszi ez a tevékenység a szervezetüket, lemeríti az életenergiájukat vagy bioenergiájukat. Téged mennyire fáraszt ki a tisztánlátás gyakorlása?
- Csak abban az esetben szívja le az energiámat a tisztánlátás, ha nem tudok teljesen abba a bizonyos teljes béke állapotába lemenni, azaz tökéletesen ellazulni. Ekkor valóban nagyon elfáradok, egyébként nem. Megtanultam, hogy nem szabad izgulnom azért, hogy tudok –e segíteni azon az emberen, aki felkeres, mert akkor nem működik igazán a tisztánlátás nálam, ráadásul nagyon le is fárasztja a szervezetemet. Hozzám havonta nagyon sokan jönnek el. Ha minden egyes látogatónál elfáradnék, ezt nem tudnám csinálni. Nem szabad görcsösen akarnom, hogy sikerüljön, mert akkor nem működik rendesen a dolog, és nagyon elfáradok. Nem szabad tisztánlátás közben érvényesülni hagynom az érzelmeimet. Mert ha örülök annak, hogy sok dolgot tudok elmondani valakinek vagy bosszankodom azon, hogy ez kevésbé sikerül valakinél, abban a pillanatban már nem működik rendesen a dolog.
- Tudsz diagnosztizálni, látod a belső szerveket?
- Igen, látom a belső szerveket, látom az illető betegségeit. Teljesen mindegy, hogy szemben ül velem, vagy csak a nevét és életkorát mondják meg nekem, és akár több száz kilométerre van tőlem. Ha sokáig koncentrálok az illetőre, egy idő után úgy érzem, mintha a bőrébe bújtam volna. Ilyenkor egy idő után a mozdulataim és a hangom is olyan lesz, mint az övé. Teljesen azonosulni tudok az illetővel és átérezni a problémáit.

Sikeres Nők 2002/12.